A vállaim kicsit le vannak maradva, így változtattam az edzéstervemen pár hete. Keddenként csak a vállaimat edzem, melynek nagyon komoly következményei vannak. Ebben a bejegyzésben az edzés közbeni gondolataimat szeretném összeírni nektek.

Tizenkettő oldalemelés után ledobtam a földre, és nyúltam a 7 kilósért, abból ment még tíz, dobtam, jött a 8 kilós, húúú, már nehéz! Ezt csak váltva jobb kar, bal kar, jobb kar, bal kar... ment a 6-6 oldalanként, jujj, és beugrott, hogy akkor a végére a 4 kilóssal még emelek amennyi megy. Na, ez a csúcs, most ment tizenkettő - talán, de lehet, hogy csak tíz volt nem is tudom, de akkor inkább csak tartom még és számolok visszafelé, öt-négy-három-kettő... és le a földre. Nagy levegő! Ez jól esett, szuper jó! Menni fog! De most is csináljak mellé szuperszettnek?
Hát, ha már itt ledobáltam ennyi súlyzót a földre, akkor leülök és nyomok fel vállból, ugyanígy!

Körülnéztem megint, hogy mi szabad és lerohantam az állványt, majd alsó csigáról döntött törzzsel húztam jobb és bal oldalra, szuperszettben a fejtámaszos döntött törzsű oldalemeléssel. Ez a szett szinte pihentető volt az előzőhöz képest, legalábbis az első körben, de mivel megcéloztam a négykört, a harmadikra már emeltem a súlyon, hogy ne legyen annyira könnyű, meg is lett a hatása. Még csak 20 perc telt el az edzés kezdete óta!
Akkor hajrá, jöhet újra a középső váll és az első és legyen benne még egy hátsó is. Jött egy triszett: hátsó váll a mellgépen fordítva ülve, állig húzás egy 20 kilós rúddal, és egy előre emelés váltott karral 8 kilós súlyzóval. Nagyon pörgős volt, a harmadik körben újra sírhatnékom támadt, szerencsére egy kedves és bíztató ismerős egy kis lendületet adott.
Az edzés hátralévő részében csak ez a mondat csengett a fülemben! Végig fogom csinálni! Igenis lesz olyan kerek vállam, mint amilyen kerek fenekem van! Ha már az egyik lábedzésemet feláldoztam egy komplett váll edzésre, akkor meg kell csinálni!
Higgy benne, meg tudod csinálni!
Jött az utolsó gyakorlat így a végére egy arc előtt feltolás emelkedő súlyokkal, mert hogy, az a lényeg, hogy már csak egyet tudjak emelni! Kezdem a 7 kilóssal és így tovább egészen a 10 kilóig. Ez a vége! Meg fogom csinálni! Utána már csak hasaznom kell! Gyerünk! És vége... túl vagyok rajta!
Irány a polifoam, már "csak" hasazás! Akkor mehet! 10 percig folyamatosan hasprés, gyerünk, nézem az órát! Mintha a mutató nem is mozdulna. Mi van? Lemerült az elem? Na, akkor pozíció váltás, mehet nyújtott karral, emelt lábbal, oldalt fekve, stb... csak elindult az a mutató, de már nagyon fáj, na még pár perc, és megvan! Ez is megvan! Húú, még kéne csinálni valamit, még van egy kis időm. Oké, szabad a római pad, akkor irány! Jajj, nem hoztam tárcsát, nincs itt egy tárcsa? Mindig szokott lenni? Mellettem a lábtolóra csak 25 kilósok vannak pakolva, ezt le kéne innen emelni és azzal kéne a felüléseket csinálni. Kizárt, hogy megcsinálom, tutti derék sérülés lenne. Fel kell állnom és el kell mennem a tárcsa állványig egy 15 kilósért. Nincs 15 kilós? Hol lehet? Á, jó lesz a 20 kilós is. Leemeltem, és irány vissza a római pad, hajrá, még háromszor 10 nagy és 20 kicsi. Atyaég, ez a súly tulajdonképpen nehezebb, mint a kisebbik fiam, nem baj, tök jó, csináljuk!
Egyszer csak a hátam mögött látom, hogy elsétál a következő vendégem... Jujj, már ennyi az idő... Akkor abba kell hagynom, át kell öltöznöm, és órát kell tartanom! Gyors nyújtás és száraz ruha, a vendégem vár!
![]() |
Facebook oldalam itt találod! |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése