Gondolatok a felkészülés idejéből

Ami kimaradt, de azóta eszembe jutott, csak címszavakban:

Edzés utáni aerob: általában ez hetente 3-4 alkalommal, mert lábedzés után képtelen lennék rá, vagy akkor, ha nagyon-nagyon rohannom kellett elmaradt. Soha nem telefonáltam közben, soha nem facebookoztam közben, leginkább az utolsó 4 percben a halálomon voltam, ilyenkor a családomra gondoltam. Hogy miért? Azért mert ha cuki fejükre gondolok, akkor végig tudom csinálni, különben legszívesebben leszálltam volna a gépről és megittam volna a turmixomat, vagy megettem volna a soron következő kajámat. 

Sétáló kitörés: természetesen legalább 2x10kilóval a kezemben, de előfordult a 2x15kg is. Ezt úgy, hogy végig a teremben, aki ismeri a helyet, az tudja, hogy ez folyamatosan 18 lépés megállás és megfordulás nélkül. Ezt oda-vissza csináltam 4-szer. Gondolatom közben: ha most még egyet lépnem kell, össze fogok esni! ... és léptem... és nem estem össze, így tovább léptem, végig csináltam! 

Váll edzések: amiket eleinte utáltam, de le volt maradva - még mindig az a leggyengébb - fel kellett hoznom. De utáltam! Az nem is kifejezés! Aztán jött egy lövés az agyamba, hogy miért is csinálom? Tudom, mert meg kell csinálnom! Azt hittem leszakad a karom, azt hittem beleroskadok, de ez is meg volt - és megérte! 

Amikor ki kellett hagynom pár hónapot! - totál letargia... igyekeztem figyelni a kajára, de nem mindig sikerült. Néha - néha egy kis aerob edzés, de edzésnek nem is mondanám, inkább lelki megnyugtatás, hogy mozogtam. Ez az időszak 2014. májusától 2014. szeptember végéig tartott. Nehéz volt, hiszen mindjárt itt a cél, hamarosan 40 éves leszek és a projektben szünetet kell tartani! Idegbajosság jellemezte napjaimat! 

Amikor mélyponton vagyok, például nulla szénhidrátos napom van és palacsintát kell sütni a családnak, de te nem ehetek belőle - na az gáz!

Amikor belecsalsz és nem bírod abbahagyni, majd azt hiszed, hogy egy futással helyre teszel mindent... - dehogyis! Kész vicc, ez is csak a lelki megnyugtatásra való!

Amikor mindenki negatív és mindenki bántó véleményeket alkot rólam, mert teszek azért, hogy jobb legyek, mint aki tegnap voltam. Mert az életembe belefér, mert nekem van egy olyan párom, férjem, szerelmem, aki mindezt megérdemli. Aki megérdemli, hogy legyen mellette egy olyan nő, akire büszke lehet. Az ilyeneknek javaslom olvassák el, hogy mit csináltam eddig és csinálják utánam. 

Amikor csizmában és dzsekiben főzök, mert arra sincs időm, hogy levetkőzzek. Hazaérek, kipakolom a hűtőbe való dolgokat, sütő kinyit, csirke betesz, zöldség hámoz.... és már el is telt az idő... rohanás a gyerekekért, sütőt elzár, zöldséget félbehagy, rohanás, majd újra itthon, akkor újra a sütő, újra a zöldség, a dobozok.... aztán edzésre vinni a fiúkat, akkor megint félbehagy, és ez így egészen lefekvésig. Ha mázlim van, akkor össze is tudok porszívózni. 

Az utóbbi időben erre szerencsére sikerült összehozni, hogy a férjem viszi a fiúkat edzésre, így nekem van időm - valamivel nyugisabban mindent elkészíteni. 

Ennyi, mert most is fő az étel a tűzhelyen, és épp egy gyors blog bejegyzésre volt időm... délután 4 óra, megyek a fiúkért.

Kövess a facebookon!