Hétvégéken szoktam futni. Szeretek futni. Évekkel ezelőtt az életmód vátásomat is a futással kezdtem. Volt egy kisebb időre kihagyásom, amikor nem futottam, de most újra érzem, hogy jól esik. Most már tudom, hogy mikor kell lassítanom, mikor lehet kicsit megnyomni a tempót, ismerem a pulzusom, ismerem a testem reakcióját annyira, hogy magabiztosan fussak.
Szombat reggel 7.10 ki az ágyból, jöhet a mosakodás, citromos víz és glutamin. Majd irány a pékség, hogy a fiúknak friss pékárut hozzak reggelire. Én három tojást két vékony szelet bacont és egy paprikát reggeliztem. Hozzákezdtem a mai ebédhez, ami rakott krumpli és cukkinis brownie lesz. Most az ételek készítésére és összehangolásra nem térnék ki, tudjátok jól, hogy polip vagyok és simán két dolgot csinálok egyszerre.
9.40-kor már felöltözve a kapun kívül voltam. Felöltöztem igazán csinosan. Úgy voltam vele, hogy nincs kint 20 fok sem, így inkább rétegesen öltözködöm fel. Bekentem magam a YeNutrition melegítő krémmel, majd felhúztam az izzasztó nadrágot, erre egy futó aláöltözet, erre egy short, sport melltartó, trikó aláöltözet és hosszúujjú technikai poló. Nem az a lényeg, hogy a többi ember mit szól hozzá, hogy nézek ki, hanem az, hogy én a futás közben jól érezzem magam. Na, ez az első húsz perc után már nem volt igaz.
Az első húsz perc tulajonképpen a bemelegítés, a lassú kocogás, minden oké volt, nem fájt, nem volt melegem. Sima a terep. Aztán elkezdett hatni a melegítő krém az izzasztó nadrággal. Jajj, na ez égő! Ez annyira égő, hogy nem is tudok tovább menni, meg fogok bolondulni. Najó, tereljük el a figyelmet, hurrá jön a kedvenc számom a zenében. Minden oké, elfeledtem az égető érzést.
Már futok 40 perce, süt a nap, meleg is van. Ha hátulról süt, akkor leég hátul a combom, ha elölről süt, akkor elöl ég le a combom, tényleg nem fogom kibírni. De igen! Túl kell lépnem ezen az érzésen, zene-zene-zene! Oké, menjünk tovább!
60 percnél valahogy elmúlt az égető érzés, vége a zenének, újra indítottam a zenét! Ránéztem a távra is, ha már a telefon a kezemben van. Ó, de szuper, már 9 km-en is túl vagyok! Igen, nagyon jó vagyok! Megyek tovább, nem ég végre a combom.
80 perc, kezdek fáradni, de hurrá újra jön a legjobb szám, már-már hangosan énekelek, tök jó, nem is érdekel, hogy ki lát, ki hall. A shortom konkrétan úgy néz ki, mint aki bepis… Levegyem? Hol, és hova fogom tenni? A következő 10 percben azon gondolkodtam, hogy levegyem-e a shortom és vigyem-e a kezemben tovább, vagy dobjam le a játszótéren, majd hazafelé magamhoz veszem, amúgy is mindenki tudja, hogy az enyém, mert “mozduljanyu” emblémás. Végül letettem erről a témáról, és upsz már 90 percnél járunk.
Az időt néztem folyamatosan, mert az órám (retro) csak az időt mutatja, de a távot nem, azt a telefonom méri. Rápillantottam, hogy hol is járok, 14 km. Az nagyon jó, még bírom, nem is vagyok fáradt, inkább csak nagyon izzadt, konkrétan a bokámon is folyik a víz, és most a térdemet égeti a krém. Biztos már lefolyt az izzasztó nadrág alól. Ekkor úgy döntöttem, hogy én bizony tovább megyek és megpróbálom a félmaratont. Nagyon jól vagyok!
Mentem tovább és rádobtam még egy kört. Kedvenc zenémhez többször visszakapcsoltam, hogy az adjon erőt, ugyanis a 16-18km között érzetem azt, hogy nem vagyok komplett, miért, miért nem megyek haza? Miért kell ez nekem? Éhes is vagyok! De a browniera gondoltam és marhapörköltre, ami tegnapról maradt. A kaját ki kell érdemelni. Mi lesz velem ma? Minden porcikám fájni fog! Hazamegyek, megállok! Nem, nem lehet! Ha már itt tartok, akkor nem adhatom fel, innen végig kell csinálni! Újra jön a kedvenc zene! Hurrá! Hangosan énekelek, táncolok, és haladok,nem érdekel senki, aki lát, aki hall. Ez van! Nekem így jó!
És meg van! Meg van! Meg van! 20,5km amikor hazaértem. Ez 1km-rel kevesebb, már nem mentem még egy kört, mert az már plusz 2 km lett volna, melegem van, és ég a kezem. Utólag bánom, de legközelebb megcsinálom újra! Leállítottam a telefonom, kinyomtam a zenét, és azzal a lendülettel a futási eredményt is. Még azt sem tudom, hogy hány kalória, vajon mennyi brownie fér bele a mai napba? Az agyam dobom el! Nem hiszem el! Ennyire nem lehetek béna! Jajj, olyan mindegy! Tudom, hogy megcsináltam, tudom, hogy képes vagyok rá! Nagyon jól esett, hulla vagyok. mostantól egésznap elvárom a családtól, hogy kiszolgáljon, és az egész tepsi brownie az enyém!
Fuss te is, imádni fogok!
Kezdj a sétálással, a gyaloglással, a kocogással, aztán fuss!
A futás előtt és után szükséges aminosavakat, proteineket, zsírégetőt, és azt a bizonyos melegítőkrémet a Ye Nutritiontól rendelem. Te is kapsz 15% kedvezményt, amennyiben a MOZDULJANYU kuponkódot használod a rendelésnél.https://goo.gl/m2ZWcb
Gondolatok futás közben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése